Eszter és Balázs élettársak, mindketten magyar állampolgárok. Már hat éve Amszterdamban, Hollandiában élnek. Nem áll szándékukban visszaköltözni Magyarországra, tartósan Hollandiában szeretnének élni. A közösen vásárolt amszterdami lakásukban élnek, emellett Balázsnak van egy lakása Magyarországon is. Mindketten rendelkeznek továbbá egy-egy holland bankszámlával. Úgy döntenek, hogy hivatalosan is összekötik az életüket, Magyarországon házasodnak össze, házasságkötésük előtt elhatározzák, hogy jogilag is rendezni fogják vagyoni viszonyaikat. Mindketten azt szeretnék, ha a vagyoni viszonyaikra alkalmazandó jog a magyar jog lenne.
A felek úgy döntenek, hogy a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jognak a magyar jogot választják és a magyar Ptk. szerinti törvényes házassági vagyonjogi rendszerben, vagyis a házastársi vagyonközösségben kívánnak élni.
Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk markáns befolyást gyakorolt a hazai nemzetközi magánjogi szabályozásra. Az uniós jogalkotáshoz való alkalmazkodás okán, az uniós joggal való összhang megvalósítása érdekében egyre gyakrabban vált szükségessé a jogszabályok módosítása. E módosítások a hazai szabályokat az uniós joghoz közelítették, és alapvetően „európaivá” tették. A mai mobilis, modern életviszonyok közepette egy rugalmasabb szabályozásra mutatkozik igény annak elkerülése érdekében, hogy a szabályok méltánytalan eredményre vezessenek.
A nemzetközi magánjogról szóló 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjog jogterületének új, korszerű elvi alapjait teremti meg. A törvény a külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszonyokra alkalmazandó. A törvény átfogóan szabályozza a nemzetközi magánjog három alapkérdését: a joghatóságot, az alkalmazandó jogot (kollíziós jog), illetve a külföldi határozatok magyarországi elismerésének és végrehajtásának feltételeit.
A házastársak személyi és vagyoni jogviszonyaira annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek az elbírálás időpontjában mindkét házastárs állampolgára. Ha az elbírálás időpontjában a házastársak állampolgársága különböző, annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek területén a házastársak közös szokásos tartózkodási helye, ennek hiányában a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye található. Ha a házastársaknak nem volt közös szokásos tartózkodási helye, az eljáró bíróság államának jogát kell alkalmazni.
A házastársak vagyoni jogviszonyaikra megválaszthatják az alkalmazandó jogot, feltéve, hogy ez az alábbi jogok egyike:
a) annak az államnak a joga, amelynek a házastársak egyike a megállapodás megkötésének időpontjában az állampolgára,
b) annak az államnak a joga, amelynek területén a házastársak egyike a megállapodás megkötésének időpontjában szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, vagy
c) az eljáró bíróság államának a joga.
Ha a házastársak másként nem állapodnak meg, a házastársak vagyoni jogviszonyaira alkalmazandó jog megválasztása csak a jövőre nézve bír joghatással.
A jogválasztás időpontja tekintetében a törvény kimondja, hogy jogválasztásra a házasságkötést megelőzően is mód van, e jog tehát a házasulók számára is biztosított. Ami a jogválasztás legkésőbbi időpontját illeti, a felek e lehetőséggel - a házasság felbontására vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan - a perfelvételi szakban a bíróság által megjelölt határidőig élhetnek. A jogválasztás módja tekintetében a törvény kifejezett jogválasztást ír elő, amit a család, illetve a gyermek érdekei fokozott védelmének igénye és ezzel szoros összefüggésben a jogbiztonság követelménye indokol. A jogválasztás főszabály szerint jövőbeli hatályú, de a felek ettől eltérően is megállapodhatnak. Például hazánkban élő magyar-lengyel kettős állampolgárságú felek vagyonjogi megállapodásban kiköthetik a lengyel jogot, ha Lengyelországban nagyobb értékű vagyontárgyaik vannak és erre tekintettel ezt célszerűbbnek tartják.
Az ún. házassági vagyonjogi rendelet, EU 2016/1103 Rendelete (2016. június 24.) a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról. A Rendeletnek nincs még kialakult gyakorlata, Magyarország nem csatlakozott.
A házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jog az e rendszer hatálya alá tartozó valamennyi vagyontárgyra alkalmazandó, függetlenül a vagyontárgyak fellelhetőségi helyétől. A házastársak vagy a házasulandók megállapodhatnak a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jogról vagy annak megváltoztatásáról, amennyiben az alábbi jogok egyikéről van szó:
a) azon állam joga, amelynek területén a házastársak vagy a házasulandók, vagy egyikük szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik a megállapodás megkötésének időpontjában; vagy
b) azon állam joga, amelynek a házastársak vagy a házasulandók egyike a megállapodás megkötésének időpontjában állampolgára.
Amennyiben a házastársak másként nem állapodnak meg, a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jognak a házasság ideje alatt történő megváltoztatása csak jövőbeli hatállyal bír. A megállapodást írásba kell foglalni, keltezni kell, és azt mindkét házastársnak alá kell írnia. A házassági vagyonjogi szerződés alaki szempontból érvényes akkor is, ha megfelel a megkötésének helye szerinti jognak. A házassági vagyonjogi szerződés alaki érvényességére nézve a törvény külön rendelkezést fogalmaz meg, kimondva, hogy e szerződés alakilag akkor is érvényesnek tekintendő, ha megfelel a megkötés helye szerinti jognak.
A házassági vagyonjog a házastársak egymás közti (belső), valamint harmadik személyekkel szemben fennálló (külső) vagyoni viszonyait szabályozza a házasság időtartamára, illetőleg a házasság megszűnésének esetére. Ezeket az alapkérdéseket az egyes jogrendszerek eltérően válaszolják meg, ennek alapján különböztetjük meg egymástól az egyes vagyonjogi rendszereket.