Blog

Részletek

Megjelent: 2026. július 10.

A mesterséges intelligencia (AI) alkalmazása az ügyvédi munka minden területén egyre inkább elengedhetetlenné válik, megkönnyítve és felgyorsítva a mindennapi munkafolyamatokat, lehetővé téve a precízebb és gyorsabb döntéshozatalt.

A mesterséges intelligencia tud segíteni, ha tudjuk, hogy mit kérdezzünk tőle. A jogrendszer, jogszabályok átfogó ismerete továbbra is elengedhetetlen lesz. Továbbra is ellenőrizni szükséges a hivatkozásokat, jogszabályhelyeket, eseti döntéseket. Saját tapasztalatom szerint az AI "meggyőzően tud tévedni".

Az AI mindig objektíven működik: nem látja a kérdés mögött a tényleges embert, nem fog együtt érezni, így nem is áll szándékában valódi felelősséget vállalni az általa átadott információért, míg a jogász hivatásrendben dolgozó személyek nemcsak az ügyeket, hanem az azok mögött álló feleket is figyelembe veszik. Látszólag felgyorsít és egyszerűsít munkafolyamatokat, hosszú iratanyagok átolvasását, de a "véletlen találat" az olvasás során, amibe akár a jogi képviselő, akár az ügyfél belebotlott, a régi módszer rejtett biztosítéka volt. Ez eltűnni látszik az AI használatával.

Megfelelő módon kihasználva a mesterséges intelligencia adottságait hatékonyabban és gyorsabban végezhetik el a munkát a jogászok, csökkentve ezzel bizonyos adminisztrációs terheket, amelyek a jogi munkával járnak. Végső soron az AI is ember általi fejlesztéssel létrejött produktum, mely igazolja, hogy nem lehet felváltani az emberi munkát és gondolkodást, a kettő egymás mellett "kéz a kézben jár".

Elsődleges feladat az ügyvédi kompetencia kiépítése, fenntartása és ennek részeként az ügyvédek képzése, a tudatos, kontrollált használat kultúrájának a kialakítása. Ez azért is fontos, mert a mesterséges intelligenciára épülő egyes eszközök funkciói sok esetben a felhasználók számára kevéssé átlátható módon jelennek meg, tévhitek, valamint indokolatlan biztonságérzet alakulhat ki az egyes alkalmazások kapcsán.

A nagyon közeli jövőben az alábbi három kihívás vár az ügyvéd kollégákra, akár egyéni ügyvédként akár kis irodában vagy nagyobb közösségben dolgozik:

• Információs és technológiai fordulat
• A jövőben a mesterséges intelligencia használat nélkül nincs versenyképesség
• Ügyfélorientált, hatékony és specializált szolgáltatás

Az ügyfelek elvárása már most láthatóan megváltozott, online konzultáció, gyors elérhetőség, kiszámítható díjazási modellek (fix, illetve eredmény alapú díjazási tételek). Gyors, egyszerű és hatékony folyamatokra van szükség. A hatékonyságnak, kiszámíthatóságnak köszönhetően több rejtett ügy kerül elő, várhatóan többen fordulnak ügyvédhez, veszik igénybe a szolgáltatásokat.

Rengeteg kis- és középvállalkozás köt szerződéseket jogi tanácsadás nélkül, magánszemélyek milliói hagyják figyelmen kívül az ingatlanjogi, munkajogi, öröklési jogi kérdéseket, mert nem éri meg ügyvédhez fordulni. Eddig elérhetetlen ügyfélkör nyílik meg. Az ügyvéd, aki az AI eszközöket alkalmazza, nem kevesebb, hanem több ügyfelet tud kiszolgálni, magasabb minőséggel, hatékonyabban. A felszabadult időt stratégiai tanácsadásra, tárgyalásra, bizalmi kapcsolatok építésére lehet fordítani.

A ügyfélnek és jogi képviselőnek javasolt már a megbízási szerződésben az AI záradékban megegyeznie, hogy ki és hogyan használja, használhatja a mesterséges intelligenciát a megbízás során.

Amit viszont nem válthat ki még a mesterséges intelligencia:

• Szóbeli érvelés, személyes egyeztetés, ügyfélkonzultáció során, a tárgyalóteremben továbbra is másodpercek alatt kell dönteni.
• Ítélőképesség a kontextusban, a stílus megválasztása, stratégiai döntés meghozatala.
• Kulturális, szociális és emocionális nüanszok.

A gépi anyagok és az emberi ügyfél között híd kell és a híd alapja a bizalom.

Forrás: Ügyvédek lapja, LXV. évfolyam, 2. szám

Dr. Pataki Petra ügyvéd: Mesterséges intelligencia a jogvitában

Részletek

Megjelent: 2026. július 02.

A gyermekjóléti alapellátásnak hozzá kell járulnia a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésének, jólétének és családban történő nevelésének elősegítéséhez, a veszélyeztetettség megelőzéséhez, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családjából történő kiemelésének megelőzéséhez. A Gyermekjogi Egyezményben foglaltak szerint a családnak minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy képes legyen szülői feladatainak eleget tenni.

Kríziskezelés helyett prevenció

A gyermekjóléti alapellátásba a legtöbb esetben esetlegesen kerülnek be a gyerekek, vagyis nem valós gondozási szükségleteik alapján, hanem jellemzően a családjaik alacsony társadalmi és szociális státusza miatt. Jelenleg a gyermekvédelmi rendszer túlterheltségének oka a társadalom egy részének (kb. 10%) leszakadása (leszakadó települések, mélyszegénység). A bekerülés okai nem szüntethetők meg a gyermekvédelem eszközrendszerével, fontos a lakhatási lehetőségekre és a jövedelmi szegénységre megoldást találni. Jelenleg ezen kérdés megoldatlansága a gyermekvédelem szereplőire hárul, amire nincs eszközük.

Vélelmezhetően a bármely okból ténylegesen veszélyeztetett gyerekek többsége láthatatlan a rendszer számára, és mivel sem a megelőzéshez, sem a feltáráshoz nincsenek eszközök és kapacitások, leginkább krízisintervenciós jellegű tevékenység folyik, miután a jelenlegi rendszer sok esetben túl későn találkozik a családokkal. A prevenció valódi megerősítése csak akkor lehetséges, ha a családok támogatása nem kizárólag veszélyeztetettségi helyzetekhez kapcsolódik. A mélyszegénységben élő családok problémáinak gyermekvédelmi kezelése önmagában nem vezet tartós eredményre, amennyiben azt nem kíséri összehangolt lakhatási, foglalkoztatási, oktatási és mentálhigiénés támogatás.

Az észlelő- és jelzőrendszer működése az elmúlt évtizedek alatt sem vált valódi formális, átlátható és egységes szakmai praxissá, hanem jellemzően megmaradt az informális egyeztetéseken, személyes kapcsolódásokon alapuló működési módnál. A jelzőrendszer célja nem a büntetés, hanem a megelőzés kell hogy legyen annak ellenére, hogy a szigorúbb büntetőjogi előírások miatt a gyermekvédelmi jelzőrendszerben ugyan megnőtt a jelzések száma, azonban az érintett gyerekek védelme igazából nem valósul meg, mert a problémák megoldásához szükséges erőforrások nem állnak rendelkezésre, hosszabb távú intenzív családgondozás sem valósul meg. A jelzőrendszer tagjai gyakran nincsenek tisztában a szerepükkel, feladataikkal. Ilyen irányú képzésben nem részesülnek (pl. egészségügy, oktatás). A rendszert nem a szakmai párbeszéd, hanem a jelzés elmaradása esetén lehetséges szankcióktól való félelem hatja át.

A fenntartható és eredményes működtetéséhez világos törvényi, finanszírozási és szakmai keretek szükségesek. Jelenleg a gyermekvédelem mélyen alulfinanszírozott. A család- és gyermekjóléti szolgálatoknál a családsegítők szükséges létszámát négyezer lakosonként kell meghatározni, illetve – amennyiben ez magasabb létszámot eredményez – minden 25 ellátott család után egy fő családsegítőt kell biztosítani. A szolgálat működéséhez legalább egy fő családsegítő alkalmazása kötelező. Ha a családsegítők létszáma eléri vagy meghaladja a három főt, intézményvezetőt kell kinevezni.

Ezzel szemben a költségvetési törvényben meghatározott - a család- és gyermekjóléti szolgálatoknál - finanszírozott dolgozói létszám ettől teljesen eltérő is lehet, vagyis nem követi a szakmai rendeletben meghatározott létszámot, ami gátolja a megfelelő személyi és tárgyi feltételek biztosítását, az elvárt szakmai munkát, különös tekintettel a hátrányos helyzetű településekre, térségekre. Ezért a hátrányos helyzetű járásokban javasolt a differenciált normatíva, illetve a differenciált létszám meghatározása, továbbá a családsegítők esetében az adminisztratív munka segítésére asszisztensek biztosítása. A reform kapcsán az is lényeges szempont, hogy az egyszemélyes szolgáltatást nyújtó szervezetek száma csökkenjen.

Meg kell említeni azt is, hogy a családok átmeneti otthonába kerülő családok jellemzően nem átmeneti nehézségekkel küzdenek. A jogszabály jelenleg másfél év időtartamra teszi lehetővé az átmeneti gondozás igénybevételét, amely külső férőhely esetén további másfél évvel meghosszabbítható. A gyakorlatban azonban a családok tartós lakhatási, anyagi, edukációs, szexedukációs és szociokulturális problémákkal élnek együtt, amelyek megoldására nem elegendő az intézményben töltött idő, miközben arra lenne szükségük, hogy intenzív családgondozással és biztonságos lakhatással minél hamarabb önállóvá válhassanak. A családok átmeneti otthonába érkező gyermekek sok esetben súlyos fejlődési, érzelmi és oktatási lemaradásokkal érkeznek, míg a szülők gyakran szülői készségeikben mutatkozó hiányosságokkal, feldolgozatlan traumákkal, szorongásokkal és feszültségekkel küzdenek.

A családsegítői és az esetmenedzseri szerep szakpolitikai reformja

A családok számára a jelenlegi rendszer gyakran átláthatatlan: nem egyértelmű, hogy ki milyen szerepben van jelen, ki hoz döntést, kihez lehet segítségért fordulni, és ki vállal tényleges felelősséget az eset koordinációjáért. A szerepek tisztázatlansága nemcsak szakmai, hanem bizalmi problémát is eredményez, ezért fontos lenne a családok megfelelő tájékoztatása, edukálása a gyermekjóléti szolgálat és központ feladatairól.

A gyermekjóléti szolgálat családsegítőjének feladata a prevenció, a korai beavatkozás és a családdal való folyamatos, bizalmi kapcsolat fenntartása. Működése kapcsolati alapú, amely a család mindennapi életének támogatására és a problémák korai felismerésére épül. A gyermekjóléti központ esetmenedzsere ezzel szemben a komplex, magas kockázatú esetekért felelős szakember, aki nem a napi segítő munkát végzi, hanem a teljes folyamatot irányítja. Az esetmenedzser mint esetgazda feladata a beavatkozások rendszerszintű összehangolása és az eset kimeneteléért való felelősségvállalás. A koordináció részeként rendszeres esetmegbeszéléseket szervez, nyomon követi a intézkedések végrehajtását, és szükség esetén módosítja a beavatkozás irányát a gyermek érdekében.

A rendszer működését akadályozza a magas esetszám, a szerepek tisztázatlansága és a szakmai kompetenciák hiánya. Ennek következtében párhuzamos esetvitel alakul ki, amely csökkenti a hatékonyságot és elmosódott felelősségi viszonyokat eredményez. De egyre inkább elterjedőben van az a működési mód is, hogy a védelembe vételt követően a családsegítő kilép a folyamatból és az esetmenedzser veszi át a családdal kapcsolatos valamennyi teendőt, beleértve a családgondozást is (a közös családgondozás helyett). Ezért szükséges a szerepek egyértelmű jogszabályi és szakmai tisztázása, az esetmenedzseri koordináció pontos meghatározása, az adminisztratív terhek csökkentése, valamint egy kötelező, országosan egységes esetmenedzseri képzés bevezetése. Ehhez szükséges szakmaközi és ágazatközi együttműködés. Hosszabb távon egy olyan szemléletváltás a cél, amelyben a gyermekekért dolgozó szakemberek nem elkülönült feladatkörök mentén, hanem egymást erősítő hálózatként működnek együtt személyi, intézményi és ágazatközi erőforrásokra építve.

Kapcsolattartás, a kapcsolattartási ügyelet fejlesztése

A gyermek kapcsolattartáshoz való joga a családban élő és a gyermekvédelmi szakellátásban nevelkedő gyermekeket egyaránt megilleti. A kapcsolattartás célja minden esetben az, hogy a gyermek a számára fontos személyekkel biztonságos, kiszámítható és fejlődését támogató kapcsolatban maradhasson, amennyiben ez nem ellentétes a gyermek legfőbb érdekével. A jelenlegi rendszer ugyanakkor nem egységes. A családban élő gyermekek esetében a gyermekjóléti központok működtetnek kapcsolatügyeletet, míg a nevelésbe vett gyermekek kapcsolattartása a gyermekvédelmi szakellátás keretei között, eltérő szakmai gyakorlatok szerint valósul meg. Az egységes rendszer alapja egy országosan kötelezően alkalmazandó triázs- és kockázatértékelési módszertan lenne. Ennek célja, hogy a kapcsolattartás formájára, feltételeire és biztonsági kereteire vonatkozó javaslatok ne egyedi megítélés, hanem strukturált, objektív és dokumentált szempontok alapján készüljenek el. A kockázatértékelés vizsgálná különösen:

• a bántalmazásra, elhanyagolásra vagy családon belüli erőszakra utaló információkat;
• a gyermek reakcióit, félelmeit, kötődési mintázatait és véleményét;
• a szülők együttműködési készségét és konfliktuskezelési képességét;
• a mentális egészségi, pszichiátriai vagy addikciós problémákat;
• a kapcsolattartás korábbi tapasztalatait.

Amennyiben a bíróság vagy a gyámhivatal a rendelkezésére álló adatok alapján segített vagy felügyelt kapcsolattartást tart indokoltnak, a kapcsolattartás részletes szabályainak meghatározása előtt megkeresné az illetékes szakmai szolgáltatót és tájékoztatást kérne az egységes kockázatértékelési rendszer alapján készített szakmai javaslatról. A családban élő gyermekek esetében ezt a feladatot a gyermekjóléti központ látná el. A nevelésbe vett gyermekek esetében a szakmai javaslatot a területi gyermekvédelmi szakszolgálat készítené el. A szakmai javaslat kitérne arra, hogy a kapcsolattartás milyen formában szolgálja leginkább a gyermek érdekét, így különösen arra, hogy:

• segített kapcsolattartás vagy felügyelt kapcsolattartás indokolt-e;
• milyen gyakorisággal és időtartamban történjenek az alkalmak;
• szükséges-e fokozatos visszaépítés;
• milyen speciális feltételek biztosítják a gyermek biztonságát;
• fennállnak-e olyan körülmények, amelyek a kapcsolattartás ideiglenes korlátozását vagy felfüggesztését indokolják.

A bíróság vagy a gyámhivatal a kapcsolattartás jogi kereteit és alapvető formáját határozná meg, azonban a döntésében felhatalmazza a szolgáltatót a lebonyolítás részletes szakmai szabályainak kialakítására. Ide tartozik különösen az alkalmak pontos időtartamának, gyakoriságának, fokozatosságának meghatározása. A felügyelt kapcsolattartásban dolgozók számára kötelező lenne egy képzés, amely a jelenlegi kapcsolatügyeleti mediátor képzéshez képest nyújt plusz speciális tudást.

JAVASLATOK:

• A veszélyeztetettség, a bántalmazás és az elhanyagolás tartalmának pontos meghatározása szükséges a szegénység, a gondozási hiányosság elhatárolása érdekében.
• A gyermekbántalmazás felismerésére, jelzésére és kezelésére vonatkozó ágazati protokollok összhangjának megteremtése.
• Rendszeres szakmaközi esetmegbeszélések és közös képzések szükségesek az egészségügyi, oktatási, szociális és gyermekvédelmi szakemberek számára.
• A gyermekjóléti szolgálatok és központok szakmai kompetenciájának pontos meghatározása, esetszámok és létszám-szükségletek pontosítása.
• Ki kell dolgozni a családsegítő és az esetmenedzser együttműködésének szakmai protokollját.
• Bővíteni kell a szakemberek szakmai-módszertani eszköztárát, az egymást kiegészítő, egymást erősítő hálózati működés kialakítása érdekében.
• A megyei/fővárosi módszertani gyermekjóléti szolgálatok országos hálózatát ismételten ki kell alakítani.
• A hátrányos helyzetű járásokban differenciált normatíva és differenciált létszám bevezetése szükséges, segítve az egyszemélyes szolgálatoknál szociális asszisztensek foglalkoztatását.
• Bővíteni szükséges a közösségi alapú szolgáltatásokat, a családmegerősítő programokat, különös tekintettel a prevencióra.
  Programokat kell indítani a mélyszegénységben élő családok megtámogatására, különösen az első gyermeket vállaló, mélyszegénységben élő szülők sokoldalú támogatásával.
• Komplex módon kell támogatni és segíteni a válsághelyzetben lévő várandós anyákat az újszülött gyermekük megtartásában és felnevelésében.
• A gyermekjóléti központokban a kórházban rekedt csecsemők szüleinek támogatása érdekében önálló “kórházi szociális munkás” munkakör kialakítása szükséges, a kórházban dolgozó szociális szakemberhálózat megerősítése mellett.
• A gyermekjóléti központ kapcsolattartási ügyeleti szolgáltatásait meg kell erősíteni, és ki kell dolgozni egy egységes kapcsolattartási ügyeleti protokollt.
• A családok komplex támogatás érdekében szülők és gyermekek számára egyaránt jobb hozzáférést kell biztosítani a mentálhigiénés, addiktológiai, pszichiátriai ellátáshoz. Az átmeneti gondozást biztosító intézményrendszert fejleszteni kell, különösen figyelemmel a helyettes szülői hálózat láthatóvá tételére, a helyettes szülői díj markáns megemelésére, a gyermekek átmeneti otthona és családok átmeneti otthona férőhely kapacitásának bővítésére, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés területi egyenlőtlenségének csökkentésére, amely intézkedések hozzájárulhatnak a családból történő jogszerűtlen kiemelések, a kórházban rekedt újszülött gyermekek számának csökkenéséhez is.

Forrás: Gyermekjogi civil koalíció - Integrált gyermekjogi javaslatok

Részletek

Megjelent: 2026. június 25.

Családjogi ügyekben – legyen szó házasság felbontásáról, szülői felügyeletről, tartásdíjról, lakáshasználatról vagy vagyonmegosztásról – szinte mindig a peren kívüli egyezség a legbölcsebb és leghatékonyabb út. Ügyvédi és emberi szempontból is számos nyomós indoka van ennek. Egy bírósági pereskedés hatalmas pszichés teher. A tárgyalóteremben a felek gyakran kénytelenek egymás hibáit felnagyítani, ami teljesen megsemmisíti a megmaradt tiszteletet is. Ha vannak közös gyerekek, ők szenvedik meg legjobban a szülők háborúját. A peren kívüli megegyezés megkíméli őket a bírósági környezettől (esetleges igazságügyi szakértői vizsgálatoktól, meghallgatástól a bíróság előtt) és attól, hogy választaniuk kelljen apa és anya között.

A bíróságok leterheltek. Bár a jelenleg hatályos jogszabályok jelentősen felgyorsították az eljárási határidőket, egy vitás családjogi per Magyarországon akár egy évig, de évekig is elhúzódhat, mire jogerős döntés születik.  A hosszú pereskedés rengeteg pénzbe kerül (illetékek, ügyvédi munkadíjak, szakértői díjak). Peren kívül – akár mediátor bevonásával – hetek vagy hónapok alatt pontot lehet tenni az ügy végére, és el lehet kezdeni az új életet.

Ha bíróságra mennek, a döntést egy harmadik személy (a bíró) fogja meghozni a jogszabályok rideg keretei között. A bíró nem ismeri Önöket, a mindennapjaikat vagy a gyermekeik apróbb igényeit. 

A peren kívüli egyezségnél a felek maguk alakíthatják ki a szabályokat. Olyan rugalmas, egyedi megoldások születhetnek, amelyeket a bíróság sablonos ítélete sosem tudna biztosítani.A tapasztalat azt mutatja, hogy amit az emberek önként, kompromisszum útján aláírnak, azt sokkal nagyobb hajlandósággal tartják be, mint amit a bíróság kötelezően előír nekik. Egy kényszerített ítélet után gyakoriak a végrehajtási eljárások és a további perek.

Hogyan lesz ebből hivatalos döntés?

A peren kívüli egyezség nem jelenti azt, hogy a megállapodás csak egy "sima papír". Az ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott vagy mediációs eljárásban született egyezséget a bíróság egy rövidített, formális eljárásban jóváhagyja, így az ugyanolyan kötelező erővel bír majd, mint egy hosszas per végén hozott ítélet.

Mindig azt szoktam mondani: „Egy rossz egyezség is jobb, mint egy jó per.” Családjogi kontextusban pedig egy okos, mindkét fél számára vállalható kompromisszum a jövőbeli békés együttműködés (például a közös szülőség) alapja.

Részletek

Megjelent: 2026. június 18.

A gyermekvédelmi és családjogi eljárásokban rendszeresen előfordul, hogy a büntetőeljárások és a polgári – különösen kapcsolattartási és szülői felügyeleti – eljárások bizonyítási rendszere egymástól elszigetelten működik. Ez a gyakorlatban olyan helyzeteket eredményezhet, amelyek közvetlenül veszélyeztetik a gyermek biztonságát és jogainak érvényesülését. Különösen súlyos problémát jelent, hogy még gyermekbántalmazás vagy szexuális visszaélés gyanúja esetén a büntetőeljárásban keletkezett bizonyítékokat, így pl. a gyermek veszélyeztetettségét valószínűsítő szakértői véleményeket és tanúvallomásokat a polgári bíróságok az iratok zártan való kezelésére hivatkozással nem ismertetik a polgári eljárásban részt vevő felekkel, így a gyermek másik szülő általi bántalmazására hivatkozó szülővel, aki az ismerethiány okán nem tudja megfelelően képviselni a veszélyeztetett gyermek érdekét, az információkat sem az eljárásban, sem a jogorvoslat során nem tudja felhasználni vagy hivatkozni rá.

A jelenlegi gyakorlatban előfordul, hogy a polgári bíróság ugyan megkapja ezeket az iratokat, azonban azok tartalmát a zárt adatkezelésére hivatkozással a felekkel nem ismerteti, azokra döntésében nem hivatkozik, és azokat több esetben bizonyítékként sem használja fel. Ennek következtében a bíróság számos esetben még olyan esetekben sem hoz hatékony ideiglenes gyermekvédelmi intézkedést, amikor a rendelkezésére álló információk alapján a gyermek veszélyeztetettsége valószínűsíthető. A gyakorlatban ez azt eredményezheti, hogy a bíróság bizonyítottság hiányára hivatkozva nem rendel el felügyelt kapcsolattartást, ideiglenes kapcsolattartási korlátozást, kapcsolattartás átmeneti felfüggesztését, annak ellenére sem, hogy a büntetőeljárásban már felmerültek gyermekbántalmazásra utaló körülmények.

JAVASLAT:

• Indokolt a kapcsolattartás szabályozására vonatkozó joggyakorlat áttekintése és szükség esetén annak átalakítása annak érdekében, hogy a gyermek legfőbb érdeke (bántalmazásának megelőzése) valóban elsődlegesen érvényesülhessen amellett, hogy más személyek magánérdeke és személyiségi joga is arányos védelemben részesülhessen.

Annak ellenére, hogy a nemzetközi és a hazai jog is alapvető szabályként fekteti le a gyermek legfőbb érdekében minden eljárásban való elsődleges figyelembe vételét és érvényesülését, a gyakorlatban mégis sok esetben a kapcsolattartásra jogosult szülő joga erősebb védelemben részesül, mint maga a gyermek biztonsága, akarata vagy pszichés állapota. Különösen problémás, hogy a gyermek véleménye a kapcsolattartási ügyekben gyakran csak korlátozott jelentőséggel jelenik meg, még olyan esetekben is, amikor a gyermek kifejezetten fél a különélő szülőtől vagy nem kíván vele kapcsolatot tartani. A jelenlegi rendszerben a gyermekkel együtt élő szülő rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, ha a gyermek nem hajlandó elmenni a kapcsolattartásra, vagy a szülő gyermekvédelmi aggály miatt nem biztosítja azt, könnyen a kapcsolattartás akadályozásának következményeit (bírság, gyermek kiemelése a háztartásból) kell elszenvednie akkor is, ha a gyermek másik szülőtől való “távoltartása” indokolt.

A gyakorlatban ez számos esetben oda vezet, hogy a gyermekkel együtt élő szülő ellen folyamatos nemperes eljárások indulnak akkor is, ha valójában nem ő akadályozza a kapcsolattartást, hanem a gyermek utasítja el azt a másik szülővel szembeni megalapozott félelem, szorongás vagy korábbi traumatikus élmények miatt. Indokolt ezért a családjogi és gyermekvédelmi szabályozás módosítása, valamint egy kapcsolattartási protokoll megalkotása annak érdekében, hogy a kapcsolattartás akadályozásának fogalmát egyértelműbb, differenciáltabb és a gyermek legfőbb érdekeihez igazodó módon kerüljön meghatározásra. Mindehhez elengedhetetlen egy strukturált, objektív és dokumentált szempontok alapján készülő kockázatértékelés is, ami érinti az egész kapcsolattartási rendszer szabályozási és működési reformját.

JAVASLATOK:

• a gyermek véleményét kötelezően érdemben vizsgálni kell;
• pszichológus vagy gyermekvédelmi szakember bevonása történjen meg;
• a bíróság a gyermek biztonságának elsődlegessége alapján dönthessen ideiglenes védelmi intézkedésekről.

Forrás: Gyermekjogi Civil Koalíció reformjavaslatai

Részletek

Megjelent: 2026. június 11.

A Gyermekjogi Civil Koalíció a gyermeknapon hozta nyilvánosságra az integrált gyermekjogi megközelítés érvényesülését segítő szakpolitikai reformjavaslatokat.

A több mint száz oldalas reformcsomag célja, hogy rendszerszintű válaszokat adjon a magyar gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi, szociális és fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében tapasztalható hiányosságokra, és a gyermekjogokat ágazatokon átívelő szakpolitikai alapelvvé tegye.

A reformjavaslatok egyik alapvetése, hogy a gyermekeket érintő problémák – a mentális egészség romlásától a szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférésen át a családok túlterheltségéig – egymással összefüggő rendszerszintű kihívások. A reformjavaslatok ezért kiemelt hangsúlyt helyeznek a mentális egészség támogatására, a traumatudatos szemlélet erősítésére és a gyermekek érdemi részvételére az őket érintő döntésekben.
Mindennapi munkámat érintő a családjogi ügyeket és azokkal kapcsolatos peres eljárásokra vonatkozó megállapításokat, javaslatokat emelném ki.

A jelenlegi modell szerint a házassági bontóperek, szülői felügyelettel kapcsolatos perek és kapcsolattartási ügyek a klasszikus Polgári törvénykönyv szerinti bírósági peres eljárási keretben zajlanak. Ebben a keretben már önmagában a szóhasználata is (alperes-felperes, mint ellenfelek stb.), valamint az eljárás egyéb jellemzői is elidegenítik a szülőket és megnehezítik az érintett gyerekek legfőbb érdekére való fókuszálást. Jelenleg nincs mód ezeknek a helyzeteknek a lélektani sajátosságaira reflektálni, a gyerekek érdekét in concreto nem védi senki, óriási a szakemberhiány, a képzetlenség, az ügyek elhúzódnak és a végkimenetel sokszor nagymértékben a szülők anyagi helyzetének, vagy az aktuális bírói trendeknek függvénye.

JAVASLATOK:

• Vizsgálandó a klasszikus bírósági keretrendszer átalakítása a családjogi ügyek speciális jellegére tekintettel.
• Javasolt, hogy a klasszikus 2 helyett, 3 pólusúak legyenek az ügyek: érdekeik képviseletére szükséges lenne bevonni az érintett gyerekeknek is egy külön védőt/más személyt. Mindezt a szülők anyagi helyzetére való tekintet nélkül, hivatalból célszerű biztosítani.
• Az eljárást lefolytató, vagy az abban részt vevő hivatalos személyek (bírók, ügyvédek, kirendelt közvetítők, piaci mediátorok) számára kívánatos lenne kötelező gyermekjogi képzést és az önreflexiót elősegítő tréninget, szupervíziót bevezetni.
• Annak érdekében, hogy a fókusz mindenkor az érintett gyerekek legfőbb érdekén maradjon, megfontolandó lenne, hogy az eljárások során a jogászokon kívül végig jelen legyen egy további szakértő (pszichológus, mediátor) is. Ez elő tudná segíteni, hogy az aktuális trendek, vagy a “középre ítélés” alkalmazása ne írhassa felül az adott ügyben egyedileg érintett gyerekek legfőbb érdekében valò döntéshozatalt.
• Az eljárások felgyorsítása érdekében nélkülözhetetlen a szakemberhiány orvoslása, több pszichològus szakértőre és képzett közvetítőre van szükség.

Forrás: Gyermekjogi Civil Koalíció reformjavaslatai