A gyermekvédelmi és családjogi eljárásokban rendszeresen előfordul, hogy a büntetőeljárások és a polgári – különösen kapcsolattartási és szülői felügyeleti – eljárások bizonyítási rendszere egymástól elszigetelten működik. Ez a gyakorlatban olyan helyzeteket eredményezhet, amelyek közvetlenül veszélyeztetik a gyermek biztonságát és jogainak érvényesülését. Különösen súlyos problémát jelent, hogy még gyermekbántalmazás vagy szexuális visszaélés gyanúja esetén a büntetőeljárásban keletkezett bizonyítékokat, így pl. a gyermek veszélyeztetettségét valószínűsítő szakértői véleményeket és tanúvallomásokat a polgári bíróságok az iratok zártan való kezelésére hivatkozással nem ismertetik a polgári eljárásban részt vevő felekkel, így a gyermek másik szülő általi bántalmazására hivatkozó szülővel, aki az ismerethiány okán nem tudja megfelelően képviselni a veszélyeztetett gyermek érdekét, az információkat sem az eljárásban, sem a jogorvoslat során nem tudja felhasználni vagy hivatkozni rá.
A jelenlegi gyakorlatban előfordul, hogy a polgári bíróság ugyan megkapja ezeket az iratokat, azonban azok tartalmát a zárt adatkezelésére hivatkozással a felekkel nem ismerteti, azokra döntésében nem hivatkozik, és azokat több esetben bizonyítékként sem használja fel. Ennek következtében a bíróság számos esetben még olyan esetekben sem hoz hatékony ideiglenes gyermekvédelmi intézkedést, amikor a rendelkezésére álló információk alapján a gyermek veszélyeztetettsége valószínűsíthető. A gyakorlatban ez azt eredményezheti, hogy a bíróság bizonyítottság hiányára hivatkozva nem rendel el felügyelt kapcsolattartást, ideiglenes kapcsolattartási korlátozást, kapcsolattartás átmeneti felfüggesztését, annak ellenére sem, hogy a büntetőeljárásban már felmerültek gyermekbántalmazásra utaló körülmények.
JAVASLAT:
- Indokolt a kapcsolattartás szabályozására vonatkozó joggyakorlat áttekintése és szükség esetén annak átalakítása annak érdekében, hogy a gyermek legfőbb érdeke (bántalmazásának megelőzése) valóban elsődlegesen érvényesülhessen amellett, hogy más személyek magánérdeke és személyiségi joga is arányos védelemben részesülhessen.
Annak ellenére, hogy a nemzetközi és a hazai jog is alapvető szabályként fekteti le a gyermek legfőbb érdekében minden eljárásban való elsődleges figyelembe vételét és érvényesülését, a gyakorlatban mégis sok esetben a kapcsolattartásra jogosult szülő joga erősebb védelemben részesül, mint maga a gyermek biztonsága, akarata vagy pszichés állapota. Különösen problémás, hogy a gyermek véleménye a kapcsolattartási ügyekben gyakran csak korlátozott jelentőséggel jelenik meg, még olyan esetekben is, amikor a gyermek kifejezetten fél a különélő szülőtől vagy nem kíván vele kapcsolatot tartani. A jelenlegi rendszerben a gyermekkel együtt élő szülő rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, ha a gyermek nem hajlandó elmenni a kapcsolattartásra, vagy a szülő gyermekvédelmi aggály miatt nem biztosítja azt, könnyen a kapcsolattartás akadályozásának következményeit (bírság, gyermek kiemelése a háztartásból) kell elszenvednie akkor is, ha a gyermek másik szülőtől való “távoltartása” indokolt.
A gyakorlatban ez számos esetben oda vezet, hogy a gyermekkel együtt élő szülő ellen folyamatos nemperes eljárások indulnak akkor is, ha valójában nem ő akadályozza a kapcsolattartást, hanem a gyermek utasítja el azt a másik szülővel szembeni megalapozott félelem, szorongás vagy korábbi traumatikus élmények miatt. Indokolt ezért a családjogi és gyermekvédelmi szabályozás módosítása, valamint egy kapcsolattartási protokoll megalkotása annak érdekében, hogy a kapcsolattartás akadályozásának fogalmát egyértelműbb, differenciáltabb és a gyermek legfőbb érdekeihez igazodó módon kerüljön meghatározásra. Mindehhez elengedhetetlen egy strukturált, objektív és dokumentált szempontok alapján készülő kockázatértékelés is, ami érinti az egész kapcsolattartási rendszer szabályozási és működési reformját.
JAVASLATOK:
- a gyermek véleményét kötelezően érdemben vizsgálni kell;
- pszichológus vagy gyermekvédelmi szakember bevonása történjen meg;
- a bíróság a gyermek biztonságának elsődlegessége alapján dönthessen ideiglenes védelmi intézkedésekről.
Forrás: Gyermekjogi Civil Koalíció reformjavaslatai