Blog
- Részletek
Június 2-án, néhány nappal a gyereknap után az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara adott otthont annak az egész napos nemzetközi gyermekjogi konferenciájának, melyet az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara, a Flamand Kormány Képviselete, az ORFK és a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány közösen szervezett meg.
A konferencia középpontjában a gyermekjogok védelme, gondoskodás és részvétel állt.
Nagyon összetett a téma, amelyben a jognak nagy a jelentősége, de a gyermekjogok igazából egy multidiszciplináris téma. Az ügyfelekkel, gyermekekkel történő kommunikáció, segítség a jogi képzésnek még mindig nem része. Közös viszont a felelősség (szülők, tanárok, szakemberek, Állam), éppen ezért közösen kell dolgozni a megoldáson.
A vitaindító előadásokat követően a résztvevők az általuk választott workshopokon vehettek részt.
A több lehetőség közül én az alábbiakat választottam, mert ezek kapcsolódnak leginkább a napi munkámhoz:
Gyermekközpontú igazságszolgáltatás, inkluzív szempontok
A workshop fókuszában a gyermekközpontú és inkluzív igazságszolgáltatás gyakorlati megvalósítása, annak kihívásai álltak. A beszélgetés során a résztvevő szakemberek olyan kérdésekre keresték a választ, mint hogy mitől lesz hozzáférhető az igazságszolgáltatás tényleg a gyermekek számára, melyek a jelenlegi akadályok, azok hogyan bonthatóak le. Mikor lehet azt mondani egy eljárásban, hogy a gyermek valóban biztonságban érzi magát, hogy sikerült a gyermeket középpontba helyezni. A beszélgetés kitért arra, hogy milyen apró változtatások révén lehetne holnaptól elfogadóbbá tenni az igazságszolgáltatási gyakorlatot, mit tehetnek az egyes szereplők azért, hogy a gyermekek biztonsága és részvétele megvalósulhasson.
A workshop során együtt gondoltuk újra, mit jelent a gyermek valódi jelenléte az igazságszolgáltatásban. Három szakember (ügyvéd, bíró, szociális munkás) tapasztalataiból kiindulva konkrét helyzeteken keresztül hallhattuk, hogyan válhat a rendszer érthetővé, biztonságossá és befogadóvá minden gyermek számára. Nem csak elméleti, hanem gyakorlati megoldásokat is hallhattunk — hogy a gyerek ne csak szereplője, hanem alakítója legyen az eljárásnak.
Gyakorlati ismeretek a gyermekmeghallgatásról
A workshop a gyermekek kihallgatásának érzékeny és összetett világába kalauzolta a résztvevőket, ahol a büntetőjog, a kriminalisztika, a pszichológia és a gyermekvédelem találkozik. Mára szerencsére mindenki tudja, hogy a gyermekeknek különleges bánásmódra van szükségük az igazságszolgáltatásban. Mégis, amikor egy gyermeket szexuális vagy más típusú bántalmazás ér, gyakran elkerülhetetlen, hogy újra és újra el kelljen mesélnie, mi történt vele. A gyermek kihallgatása csak akkor történhet meg, ha valóban szükséges, és ilyenkor alapvető célunk a lehető legtöbb hiteles információ megszerzése úgy, hogy közben a gyermek biztonságban maradjon. A büntetőeljárás során a védelem és az igazság feltárása kéz a kézben kell, hogy járjon – a workshop ezt az érzékeny egyensúlyt mutatta be, ahol a szakmai tudás és az emberi empátia együtt szolgálja a gyermek érdekeit.
Gyakorlati megközelítését hallhattuk annak, miért kell a jogi megközelítésen túl más nézőpontokat is bevonni, hogy a gyermek meghallgatása egyszerre legyen hiteles és kíméletes. Gyakorlati példákon keresztül tártuk fel, hogyan teremthető biztonságos, támogató környezet, ahol a gyermek hangja tisztán, őszintén, hitelesen és méltósággal szólal meg.
Ezek az alkalmak lehetőséget teremtettek a szakmák közötti párbeszédre.
- Részletek
A családjogi szakjogász tanulmányaim lezárásaként készült szakdolgozatom azt a kérdést járta körbe kérdőíves és interjús kutatás során, kitérve az elmúlt 4 év gyakorlati tapasztalataira, hogyan vesz részt a gyermek a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben és peren kívüli mediáció során. A témával kapcsolatban semmilyen aktuális kutatást, statisztikai kimutatást nem találtam. Az OBH nem vezet arról külön nyilvántartást, hány darab ügyben volt érintett a gyermek, meghallgatta-e közvetlenül a bíró, pszichológus szakértő meghallgatta-e? Büntető ügyekben külön statisztika áll rendelkezésre felnőttkorú – fiatalkorú vádlottakra vonatkozóan. Járásbíróságokra vonatkozó statisztikai adatszolgáltatás csak az érkezett, a befejezett és a tárgyidőszak végén folyamatban maradt ügyek számára vonatkozik az eljárás tárgya szerint; a befejezett ügyekben hozott határozatok; az eljárás időtartamára vonatkozó adatok a járásbíróságok peres ügyeiben; továbbá nyilvántartják az érkezett civilisztikai ügyek pertárgy-értékét. Nincsenek statisztikai adatok a folyamatban lévő és lezárt nemperes eljárásokról, ahogy arról sem, hogy a peres eljárás során a felek között mennyi és milyen jellegű családjogi ügyben kötöttek egyezséget.
Az elméleti háttér rendelkezésre áll, a jogszabályi környezetre azonban elmondható, hogy az életviszonyok sokkal gyorsabban változnak, ezért a jogszabályok további módosítására és a gyakorlatban a jogszabályok alkalmazására és érvényesülésére van szükség. Felmerül az a kérdés is, hogy a sokszor igen szétzilált családoknak mennyiben tud a jog, s a jogszabályokat még oly tisztességesen alkalmazó és az anyagi jogi, valamint eljárásjogi követelményeknek megfelelő (hazai) bíróság segíteni, s egyáltalán: meddig terjed a jog hatóköre? Általában egyetértés övezi azt a vélekedést, mely szerint a jog csak szűk korlátok között képes valódi segítséget nyújtani az érintetteknek - nem véletlen, hogy az alternatív vitarendezések sorában a mediáció gyakorlásának, minél szélesebb körben való meghonosításának sok híve van, s annak is, hogy a gyermekvédelmi, szociális megközelítésnek szintén teret kell engedni.
Újabb és újabb eljárások indulnak, a gyerekek az eljárások során eltelt évek alatt nőnek fel, ez lesz számukra a természetes, a normális. Nincs eszköz sem a bírók, sem az ügyvédek kezében, igaz, az ügyfelek is sokszor azonnali megoldásokat szeretnének, hogy valaki kívülről, azonnal mondja meg, hogy mi a megoldás a problémájukra.
Évek óta szükség lenne a családjogi bíráskodás reformjára, ahogy létre lehetett hozni a munkaügyi és a közigazgatási bíróságokat, legyen külön családjogi bíróság is, ahol jogászok, bírák mellett pszichológus, mediátor, családsegítő, pedagógus, szociális munkás is együtt dolgozna. Meggondolandó az is, hogy bonyolultabb családjogi ügyekben legyen háromtagú tanács, az egyik laikus pszichológus, a másik tanár, szociális munkás lenne a hivatásos bíró mellett. Önálló családjogi bíróságon legyen lehetőség a gyermek meghallgatásával kapcsolatos általános tapasztalatok és e jog szélesebb körben történő érvényesítésének előmozdítására.
Ezzel egyidejűleg szükséges, hogy az érintett gyermeknek saját ügyvédje, jogi képviselője legyen a bírósági eljárás során, erre nem alkalmas intézmény az ügygondnok kirendelése, és főként az a kialakult gyakorlat, miszerint az ügygondnok nem találkozik a képviselt gyermekkel a tárgyalás előtt.
További kérdés még, hogy a perbeli egyezség, nemperes eljárásban egyezség jóváhagyása során kérjen-e minden esetben a bíró környezettanulmányt, hallgassa-e meg a feleket, az érintett gyermekeket a bíró. Mi van azokkal az esetekkel, ahol tényleg egyetértés van a szülők között, nincs probléma és az eljárás inkább rontana a helyzeten?
Az önálló családjogi bíróság mellett a mediáció is megoldás lehet, „időben” kellene mediátorhoz fordulni, mielőtt elmélyül a konflitkus a házaspárok, családtagok között. Megelőzésre, tájékoztatásra, edukációra lenne szükség. Ehhez jelentős információ kellene minden szinten, erős média háttér és oktatás a szakembereknek az alapképzésben. Közösségi médiában 2020 óta nagyon népszerű a pszichológia, 20-30-as korosztály körében, mediációval és jogi témákkal kapcsolatban is egyre több információhoz lehet hozzájutni. Ugyanígy a gyermeki jogok és a mediáción túli egyéb alternatív konfliktuskezelési módszerek szélesebb körben történő ismertté tételére is szükség van.
Ha a bíróság mediációt javasol, akkor elengedhetetlen a bíróság, segítő szakmák (gyámhivatal, családsegítő) közötti együttműködés összehangoltsága, az érintett gyermek bevonása a mediációs eljárásba, elsősorban az ő szempontjainak figyelembe vétele. Tudomásul kell venni, hogy a mediáció nem lehetséges, ha nem kiegyenlítettek a viszonyok a felek között, bántalmazás, családon belüli erőszak esetén sem, valamint, ha az eljárás elhúzása a célja (ez nem mindig derül ki az első megbeszélés alkalmával). Fontos, hogy ha a mediáció nem alkalmas, nem tudja elérni a célját, akkor ezt a mediátor ismerje fel, és hagyja abba a mediációs eljárást. Mediáció esetében szükséges az utánkövetés, a résztvevők további gondozása. Ez sokszor éppen a mediátorok felkészültségén, személyiségén, attitűdjén múlik, és az ismeretek, indok hiányán. Nagyon sok ügyben azonban, amelyekkel az elmúlt években a napi munkám során találkoztam, úgy gondolom, csak pszichológus segíthet.
Végül szükség van a külföldi gyakorlatok alkalmazására az európai uniós jogharmonizáció folytatására, a határon átnyúló ügyek egyre növekvő számának tanulmányozására is.
- Részletek
Mi történt a kapcsolatainkkal a COVID-19 járvány idején?
Albert Fruzsina szociológus, egyetemi tanár 2025-ben megjelent könyve a Covid 19 járvány idején végzett kutatás, a járvány társadalmi hatásainak vizsgálata, annak bemutatása és annak elemzése.
A címben feltett kérdés kettős: mivel a járvánnyal kapcsolatos korlátozó intézkedések sokakat több-kevesebb időre elszakítottak a számukra fontos emberektől (mint például családtagok, barátok, munkatársak), az emberek adott esetben nem tudtak intézményes támogatást sem igénybe venni (egészségügyi szolgáltatások, gyermekfelügyelet stb.), és emellett sok egyéb veszteséget is megtapasztalhattak (munkahely elvesztése, anyagi helyzet romlása, a szabadidő eltöltésének, a térhasználatnak a korlátozása, szeretteik vagy közelebbi és távolabbi ismerőseik betegsége, elvesztése) – kérdés, hogyan hatott mindez a kapcsolatokra, válságba sodorta-e őket. Az emberek közti kapcsolatok korlátozása, megszakítása/megszakadása, a társas elszigetelődés önmagában is negatív hatású, ráadásul ezt most egy krízishelyzetben, eddig ismeretlen és hosszan elhúzódó stresszhelyzetben kellett megélniük. Kiket érintett ez? És milyen típusú kapcsolatokat?
“Mindenki megborult egy kicsit, mindenkiben zavart okozott ez a helyzet, illetve az is, hogy nem múlik, folyamatosan itt van, lebeg felettünk. Eleinte az emberek el sem akarták hinni a környezetemben, mindenki arról beszélt, hogy két hétre bezárunk és vége lesz. Sokaknak ez még mindig egy téboly, van, akinek azért, mert mi lesz még, van akinek pedig azért, mert mit kell egy betegségen ennyit nyűglődni. Vannak, akik nagyon betartják a szabályokat, és ezt várják másoktól is, vannak, akiknek már nagyon elegük van az egészből, hagyják őket békén, most már élni szeretnének. Van, aki azt gondolja, visszatérünk majd a régi kerékvágásba, és elfelejtjük az egészet. Sokféleképpen gondolkodnak az emberek, és ez a viselkedésükben is megjelenik.” 192. oldal
Mi az, amit megtudtunk? A COVID-19 járvány globális kapcsolati tesztként működőtt, a “bajban ismerszik meg a jóbarát” mondás igazsága más kapcsolattípusokra is kiterjeszthető.
Az adatfelvétel kérdőívek és interjúk alapján a járvány ideje alatt, több alkalommal, a különböző hullámok idején történt.
Járvány kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálták, többen jól szerepeltek, nem ártott meg nekik, sőt akár még meg is erősítette őket az összezártság, félelem, bizonytalanság, a támogatásra való gyakorta fokozott igény, míg más kapcsolatokat meggyengített, sokszor meg is szakított, újak kialakítására pedig korlátozottabb lehetőségei voltak az embereknek.
A járványügyi kapcsolattartást korlátozó intézkedések hatására a legszűkebb kapcsolati körben, a legszorosabb kapcsolatokban is kimutatható a kapcsolattartási alkalmak és lehetőségek csökkenése. A társas kapcsolatok léte, működése, jellemzői a társas támogatás vizsgálatával lehetséges. A világjárvány generálta krízis mindenkit érintett, a vizsgálat szerint a munkaerőpiaci változások, anyagi helyzet, egészségügyi állapot romlása a lakosság harmadát érintette negatívan. Intézményi támogatás korlátozott volt (egészégügyi, oktatási intézmények), pénzbeli segítséget a lakosság töredéke kapott az államtól vagy önkormányzattól, elsősorban munkahelyek védelme, hitel-és adófizetések felfüggesztése volt jellemző.
Kimagasló volt a család támogató funkciója, barátok pedig főként az érzelmi támogatásban játszottak szerepet. A természetbeni támogatás nyújtásában a szomszédoknak is nagy szerep jut. A pandémia még jobban rávilágította a figyelmet az egyre inkább digitalizálódó világban amúgy releváns kérdésre, mennyiben szükséges a hús-vér kapcsolat. A kapcsolattartás a fontos személyekkel legnagyobbrészt személyesen történt. A családi kapcsolatok minőségében az emberek nagyobb része nem vett észre változást, de a változást érzékelők többsége, a teljes minta harmada inkább romlást, negyede inkább javulást érzékelt. Azok, akiket anyagi, munkaerőpiaci vagy egészégügyi szempontból jól vagy akár csak semlegesen érintett a járvány, nagyobb eséllyel számolnak be családi kapcsolataik javulásáról, és kisebb eséllyel azok rosszabbodásáról. Az interjús adatokból kitűnik, hogy az akár csak nagyon ritkán, éves szinten megtartott személyes összejövetelek (karácsony, húsvét, családi találkozó, stb. Is mekkora jelentőséggel bírnak. Az ezeken való részvétel az egyes konkrét kapcsolatokra gyakorolt pozitív hatásukon túl növeli az önértékelést is.
Külön figyelmet érdemelnek a fiatalok, akik leginkább érintettek a testi és lelki egészég szempontjából kiemelten is rizikót jelentő magány jelenségében. A bezártság, kapcsolatok korlátozása őket érintette a legnegatívabban a vizsgált korcsoportok között. Ennek oka lehet az is, hogy noha több fiatal az interjús kutatásban is pozitívan festette le családi kapcsolatai alakulását, ők azért alapvetően a családjuktól való leválás fázisában, a többiekhez, főként a kortársaikhoz való kapcsolódás csúcsidőszakában vannak. A magyar fiatalok covid-19 járvánnyal kapcsolatos megéléseivel külön kutatás is foglalkozik, melyben a kutatók egyetértenek a covid fiatalok életére gyakorolt, erősen negatív hatásával. Két területen hosszú távú hatások rögzíthetőek: oktatási rendszer zavaraiból eredő következmények, a mások a mentális egészség súlyos sérülése.
A járvány másik rizikócsoportja az idősek, betegség, halálozás, magány, társas támogatásban való hozzáférést egy különösen kitett helyzetben nagyon megnehezítette. A felmérés is rávilágított arra, hogy az idősek nagy része, hetekig, vagy akár hónapig volt kénytelen nélkülözni a személyes találkozásokat.
Fontos megjegyezni, hogy a mentális állapotra vonatkozó magyar eredmények nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlenek voltak. A depresszió, szorongás, alvászavar, magányosság tekintetében a leginkább érintett negyedben helyezkedünk el az országok rangsorában, a problémák rosszabbodása különösen jellemezte a nőket, az alacsony iskolai végzettségűeket, az egyedül vagy fővárosban élőket, a krónikus betegeket, a járvány kitörése után otthon maradókat, és a koronavírus-fertőzésben érintetteket is.
Az iskolák bezárása, home office, munkahelyek kényszerű szüneteltetése, elvesztése, a kapcsolatokat - egyéni élethelyzettől függően - jobban károsította. Úgy tűnik, hogy a lazább kapcsolatok, találkozási alkalmak szenvedték meg a hosszantartó korlátozásokat. A lazább kapcsolatok számának csökkenése nagy eséllyel a kapcsolatok sokféleségét is visszaveti, korlátozza, másrészt a találkozások számától függetlenül a személyes jóllétre is negatív hatással van, a társadalmi mobilitásnak, szolidaritásnak sem kedvez. Gondoljunk itt a fodrásznál, kozmetikusnál, boltban, játszótéren, kávézőban akár távolabbi ismerősökkel, akár idegenekkel történő találkozásokra. Ha csak nagyon rövid időre keveredünk valamiféle viszonyba, jelentős erőforrásokat áramoltatnak, fontos funkciókat töltenek be.
Negatív következmények továbbá a kapcsolatvesztés, személyesség visszaszorulása, eleve hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportokra gyakorolt fokozott negatív hatások. Pozitív hatások viszont a kapcsolataink fontosságának megélése, személyesség előterébe helyezése, változatos új technológiai lehetőségek használata, szélesebb körben való elterjedése.
A kutatás a járvány személyközi kapcsolati hálózatokra, legfőképpen közeli kapcsolatokra gyakorolt hatásainak, a járvány szubjektív megélésének vizsgálata. A felmérés a járvány idején készült, a bemutatott hatások mennyire tartósak, milyen irányban folytatódnak, csak további vizsgálatok alapján lehet választ adni.
“A kapcsolatokat sok esetben szorosabbá tette vagy megszüntette. Vagy nagyon próbára tette.. Közömbös megoldás nem nagyon volt. Olyat nem ismerek, aki ugyonott volt a járvány előtt, mint most.” 238. oldal
(Albert Fruzsina, Gondolat Kiadó, 2025)
- Részletek
Az elmúlt években folyamatosan érkeznek hozzám az ügyfelek az irodámba, akik rendszerint azzal kezdik a mondanivalójukat, hogy nem áll velem szóba a volt férjem, a nővérem, az anyám, a volt anyósom, rendszerint mindig a másik fél volt a hibás a kialakult helyzetért. Az esetek nagy többségében a konfliktus hamar megoldódott, a fennálló problémára valamilyen jogi megoldási lehetőséget javasoltam. Sok esetben akár egy újabb beszélgetés otthon, illetve a rokonok között vagy egy ügyvédi levél hatásosnak bizonyult egy vagyoni vita rendezésében, mégis meghirdették közösen az örökölt ingatlant és el tudták adni, ajándékozási szerződést kötöttek, adásvételi szerződést kötöttek és a sérelmes fél hozzájutott a kívánt összeghez, amire hosszú ideje szüksége volt már. Ha mégsem sikerült a vágyott megoldást elérni a másik félnél, kizárólag a bírósághoz fordulás, mint megoldási lehetőség merült fel a hozzám forduló félben. Majd a bíró megoldja a helyzetet, igazságot szolgáltat.
A házasságok, élettársi kapcsolatok felbomlása esetén viszont a konfliktusok megoldatlansága a közös kiskorú gyermekekre is kihat, és hosszú évekig eltarthat.
Mindenfajta családi kapcsolatot, így a párkapcsolatot is sok-sok előre tudható, ugyanakkor váratlan, előre nem látható körülmény terhelhet: a kapcsolatok elbizonytalanodhatnak, érzelmileg kimerülnek, a szülőktől, nagyszülőktől való érzelmi és anyagi függés megterhelhet egy kapcsolatot, és párokat távolíthat el egymástól. Nehéz időszak az első gyermek születése, más, előre nem látható körülmények, mint pl. beteg gyermek születése, a pár megbetegedése, nehéz anyagi viszonyok, az egyik fél munkanélkülisége krízishelyzeteket idézhetnek elő. Számtalan házasság vagy élettársi kapcsolat sok esetben azért bomlik fel, mert a konfliktus felismerésének és kezelésének nincs megfelelő kultúrája. Egyező akaratnyilvánítással végződő válások esetén is számtalanszor fordul elő, hogy a volt házastársak a saját igazukat, saját nézőpontjukat ismételgetik, azaz a konfliktusok fennmaradnak, mellettük esetleg újabbak keletkeznek, mert a válási folyamat alatt a felek előtt nem tisztázódott, hogy valójában mitől is romlott meg a kapcsolatuk.
Családi konfliktusok kezelésére és a válás kultúrájára jellemző Magyarországon, hogy a konfliktusokról vagy nem beszélünk, úgy teszünk mintha nem lennének vagy megkíséreljük ugyan a családon belül megoldani a konfliktust, de ha elakadunk, a következő lépés valószínűleg már a hatalmi döntés igénylése lesz. A konfliktusok ilyen esetben egyre sokasodnak, és az érintetteket ellenségeskedés vezérli. Sértődötté válnak, nem veszik észre, hogy gyűlölet uralja hétköznapjaikat, párbeszédeiket. Esély sincs arra, hogy kialakuljon a konfliktus felismerésének képessége, a másikra odafigyelés kultúrája.
Azt tapasztalom, hogy a házasság felbontása és szülői felügyelet rendezése iránti perek többségében az ügyek elmérgesedését a konfliktus valódi okának meg nem értése, a valós érdekek artikulációjának hiánya okozza. Hiányzik az, hogy a felismerjük, hogy ahhoz, hogy a krízishelyzetből kilábaljunk, segítségre van szükségünk. A konfliktusok hatékony megoldásához elsősorban önmagunk jobb megismerésére és arra van szükség, hogy meghatározzuk, milyen konfliktuskezelési mód felel meg a leginkább személyiségünknek.
Forrás: Eörsi Mátyás, Ábrahám Zita: Pereskedni rossz, Budapest, 2003, Minerva Kiadó
Jelen tájékoztatás nem helyettesíti a jogi tanácsadást, egyedi ügyben várom megkeresését telefonon vagy
- Részletek
A gyermek meghallgatása azon családjogi eljárásokat érintő kérdések egyike, amelyek Európában a legaktuálisabbak közé tartoznak. A gyermekjogi szemlélet magától értetődőnek tekinti, hogy a gyermek számára lehetőséget kell biztosítani álláspontja elmondására, s ehhez számára támogatást kell nyújtani. A gyermek meghallgatása a Gyermekjogi Egyezmény egyik alapvető rendelkezése, s magában foglalja nemcsak a gyermek tájékoztatását, hanem - egyebek között - azt a követelményt is, hogy meghallgatása esetében visszajelzést kapjon arról, mennyiben tudta az eljáró bíróság, gyámhatóság álláspontját figyelembe venni.
A Ptk. megfogalmazza azt a követelményt, hogy a gyermeket a szülők vonják be döntéseikbe. Az az elvárás, hogy a gyermek aktív szereplője legyen az őt érintő döntéseknek, gyermekjogi szempontból szintén a gyermek bevonása mellett szól. Az érvényesítendő releváns szempont az, hogy ne a gyermek feje felett döntsenek erről a kérdésről. A gyermek ugyanakkor szabadon dönt arról, hogy akar-e nyilatkozni.
A gyermek meghallgatása mellőzhető, ha azokban a kérdésekben, melyekre nézve a gyermek meghallgatása kötelező, a szülők előadása egyező, és az kiterjed arra is, hogy ezekről a gyermeket tájékoztatták és a döntésbe a gyermeket bevonták. Ilyen egyező nyilatkozatot a bíróság az ún. megegyezéses bontóperben is elfogadhat. Ilyenkor szükségtelen lehet a gyermek meghallgatása. Emellett is helyes azonban, ha a bíróság értesíti a gyermeket a nyilatkozattétel lehetőségéről és arról, hogy milyen módon van lehetőség a meghallgatására (bíróság vagy szakértő útján, akár írásban is stb.).
Ha a bíróságnak kétsége támad abban, hogy a közös akaratnyilatkozat önkéntes és befolyásmentes, vagy hogy a gyermek érdekében áll-e az, amiben a szülők meg akarnak állapodni, akkor a gyermek véleményét a szülők egyező nyilatkozata ellenére is ki kell kérni.
2022. augusztus 1- je óta a Ptk. 4:171. § (4) bekezdése a gyermek meghallgatásával és életkorától függő beleegyezésének szükségességével kapcsolatban tartalmazza a korábbi Családjogi törvényből ismert azon megoldást, amely szerint a bíróságnak az eljárása során főszabályként mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben meg kell hallgatnia a gyermeket is, továbbá akkor, ha azt a gyermek maga kéri. A meghallgatás történhet közvetlenül vagy szakértő útján. A gyermek közvetlen meghallgatása - ez nyilván függ a gyermek életkorától, hajlandóságától - számos esetben többletinformációkkal szolgál az eljáró bíróságok számára, ugyanakkor ez a metódus nem feltétlenül terjedt el a hazai gyakorlatban. A Gyermekjogi Egyezmény 12. cikk 1. pontja is szükségessé teszi azt, hogy az ítélőképes gyermeket az őt érintő kérdésekben meghallgassák, véleményét korára és érettségére tekintettel figyelembe vegyék.
Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, szülői felügyeletére és elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha a gyermek választása a fejlődését veszélyezteti. Ezt a szabályt a Családjogi törvény is ismerte, az irányadó gyakorlat nyilván fenntartást igényel.
Az Új Ptk. Tanácsadó Testület állásfoglalása értelmében, amennyiben a szülői felügyelet rendezése kérdésében eljárás folyik, a gyermek döntésben való aktív részvételének biztosítása érdekében mind a szülőknek, mind a bíróságnak kötelezettségei vannak. A szülőktől elvárható, hogy a gyermeket megfelelően tájékoztassák, ítélőképességének megfelelően bevonják az abban a kérdésben való döntésbe, hogy miként fog alakulni az élete a szülők különélése folyamán. A bíróság - az Új Ptk. Tanácsadó Testület állásfoglalása szerint - tájékozódhat a gyermek álláspontjáról a szülők révén, azonban ilyen esetben arról is tájékozódnia kell, hogy a szülők hogyan informálták minderről a gyermeket. Ez meghatározó mozzanat, különösen akkor, ha a gyermek egyébként nem vesz részt az eljárásban. Másik kérdés, hogy a bíróságnak értesítenie kell a gyermeket arról, hogy joga van az eljárás során véleményt nyilvánítani. A gyermeket gyermekbarát módon, gyermek számára érthető nyelven kell tájékoztatni, s a nyilatkozattétel csupán a gyermek joga, és nem kötelezettsége.
A személyes jelenlét, személyes meghallgatás garanciális a családjogi perekben (személyállapottal kapcsolatos perekben). Lehetőséget kell biztosítani a gyerekeknek, hogy hallassák a hangjukat. Eddig a peres eljárások során nagyon kevés információ derült ki a gyermekről, legtöbbször a bíró és a jogi képviselő is csak az igazságügyi szakvéleményből értesült a gyermek véleményéről.
Ne trauma, hanem élmény legyen a gyermek számára a bírósági meghallgatás, ne kényszer legyen, megjelenhet, de nem muszáj válaszolnia a bíró által feltett kérdésekre. Meg kell erősíteni, hogy komolyan veszik a véleményét a bíróságon, és az életkorának megfelelő nyelven el kell magyarázni, hogy számára érthető legyen.
A gyermek bevonásával, az ő aktív közreműködésével kell döntést hozni, amely az egész életére kihatással van. Mindannyiunk felelőssége a valódi és tényleges részvétel az eljárás során. Az ő jövőjéről is születik döntés, ezért szükséges a gyermek bevonása is a döntésbe.
Forrás: Res Iudicata Egyesület, kerekasztal-beszélgetés, 2022. június 8, Ügyvédi Kamara, Budapest
Polgári Törvénykönyv, 2013. évi V. törvény és Nagykommentár
A kiskorú gyermek meghallgatásával kapcsolatban Bucsi Ágnes: A gyermek meghallgatása az őt érintő eljárásokban - egy alapelv érvényesülése a magyar joggyakorlatban. In: Szeibert Orsolya (szerk.): Család - Gyermek - Vagyon. A joggyakorlat kihívásai. HVG-ORAC, Budapest, 2012, 292-320. o.
Jelen tájékoztatás nem helyettesíti a jogi tanácsadást, egyedi ügyben várom megkeresését telefonon vagy