A családjogi szakjogász tanulmányaim lezárásaként készült szakdolgozatom azt a kérdést járta körbe kérdőíves és interjús kutatás során, kitérve az elmúlt 4 év gyakorlati tapasztalataira, hogyan vesz részt a gyermek a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránti perben és peren kívüli mediáció során. A témával kapcsolatban semmilyen aktuális kutatást, statisztikai kimutatást nem találtam. Az OBH nem vezet arról külön nyilvántartást, hány darab ügyben volt érintett a gyermek, meghallgatta-e közvetlenül a bíró, pszichológus szakértő meghallgatta-e? Büntető ügyekben külön statisztika áll rendelkezésre felnőttkorú – fiatalkorú vádlottakra vonatkozóan. Járásbíróságokra vonatkozó statisztikai adatszolgáltatás csak az érkezett, a befejezett és a tárgyidőszak végén folyamatban maradt ügyek számára vonatkozik az eljárás tárgya szerint; a befejezett ügyekben hozott határozatok; az eljárás időtartamára vonatkozó adatok a járásbíróságok peres ügyeiben; továbbá nyilvántartják az érkezett civilisztikai ügyek pertárgy-értékét. Nincsenek statisztikai adatok a folyamatban lévő és lezárt nemperes eljárásokról, ahogy arról sem, hogy a peres eljárás során a felek között mennyi és milyen jellegű családjogi ügyben kötöttek egyezséget.
Az elméleti háttér rendelkezésre áll, a jogszabályi környezetre azonban elmondható, hogy az életviszonyok sokkal gyorsabban változnak, ezért a jogszabályok további módosítására és a gyakorlatban a jogszabályok alkalmazására és érvényesülésére van szükség. Felmerül az a kérdés is, hogy a sokszor igen szétzilált családoknak mennyiben tud a jog, s a jogszabályokat még oly tisztességesen alkalmazó és az anyagi jogi, valamint eljárásjogi követelményeknek megfelelő (hazai) bíróság segíteni, s egyáltalán: meddig terjed a jog hatóköre? Általában egyetértés övezi azt a vélekedést, mely szerint a jog csak szűk korlátok között képes valódi segítséget nyújtani az érintetteknek - nem véletlen, hogy az alternatív vitarendezések sorában a mediáció gyakorlásának, minél szélesebb körben való meghonosításának sok híve van, s annak is, hogy a gyermekvédelmi, szociális megközelítésnek szintén teret kell engedni.
Újabb és újabb eljárások indulnak, a gyerekek az eljárások során eltelt évek alatt nőnek fel, ez lesz számukra a természetes, a normális. Nincs eszköz sem a bírók, sem az ügyvédek kezében, igaz, az ügyfelek is sokszor azonnali megoldásokat szeretnének, hogy valaki kívülről, azonnal mondja meg, hogy mi a megoldás a problémájukra.
Évek óta szükség lenne a családjogi bíráskodás reformjára, ahogy létre lehetett hozni a munkaügyi és a közigazgatási bíróságokat, legyen külön családjogi bíróság is, ahol jogászok, bírák mellett pszichológus, mediátor, családsegítő, pedagógus, szociális munkás is együtt dolgozna. Meggondolandó az is, hogy bonyolultabb családjogi ügyekben legyen háromtagú tanács, az egyik laikus pszichológus, a másik tanár, szociális munkás lenne a hivatásos bíró mellett. Önálló családjogi bíróságon legyen lehetőség a gyermek meghallgatásával kapcsolatos általános tapasztalatok és e jog szélesebb körben történő érvényesítésének előmozdítására.
Ezzel egyidejűleg szükséges, hogy az érintett gyermeknek saját ügyvédje, jogi képviselője legyen a bírósági eljárás során, erre nem alkalmas intézmény az ügygondnok kirendelése, és főként az a kialakult gyakorlat, miszerint az ügygondnok nem találkozik a képviselt gyermekkel a tárgyalás előtt.
További kérdés még, hogy a perbeli egyezség, nemperes eljárásban egyezség jóváhagyása során kérjen-e minden esetben a bíró környezettanulmányt, hallgassa-e meg a feleket, az érintett gyermekeket a bíró. Mi van azokkal az esetekkel, ahol tényleg egyetértés van a szülők között, nincs probléma és az eljárás inkább rontana a helyzeten?
Az önálló családjogi bíróság mellett a mediáció is megoldás lehet, „időben” kellene mediátorhoz fordulni, mielőtt elmélyül a konflitkus a házaspárok, családtagok között. Megelőzésre, tájékoztatásra, edukációra lenne szükség. Ehhez jelentős információ kellene minden szinten, erős média háttér és oktatás a szakembereknek az alapképzésben. Közösségi médiában 2020 óta nagyon népszerű a pszichológia, 20-30-as korosztály körében, mediációval és jogi témákkal kapcsolatban is egyre több információhoz lehet hozzájutni. Ugyanígy a gyermeki jogok és a mediáción túli egyéb alternatív konfliktuskezelési módszerek szélesebb körben történő ismertté tételére is szükség van.
Ha a bíróság mediációt javasol, akkor elengedhetetlen a bíróság, segítő szakmák (gyámhivatal, családsegítő) közötti együttműködés összehangoltsága, az érintett gyermek bevonása a mediációs eljárásba, elsősorban az ő szempontjainak figyelembe vétele. Tudomásul kell venni, hogy a mediáció nem lehetséges, ha nem kiegyenlítettek a viszonyok a felek között, bántalmazás, családon belüli erőszak esetén sem, valamint, ha az eljárás elhúzása a célja (ez nem mindig derül ki az első megbeszélés alkalmával). Fontos, hogy ha a mediáció nem alkalmas, nem tudja elérni a célját, akkor ezt a mediátor ismerje fel, és hagyja abba a mediációs eljárást. Mediáció esetében szükséges az utánkövetés, a résztvevők további gondozása. Ez sokszor éppen a mediátorok felkészültségén, személyiségén, attitűdjén múlik, és az ismeretek, indok hiányán. Nagyon sok ügyben azonban, amelyekkel az elmúlt években a napi munkám során találkoztam, úgy gondolom, csak pszichológus segíthet.
Végül szükség van a külföldi gyakorlatok alkalmazására az európai uniós jogharmonizáció folytatására, a határon átnyúló ügyek egyre növekvő számának tanulmányozására is.