Mi történt a kapcsolatainkkal a COVID-19 járvány idején?
Albert Fruzsina szociológus, egyetemi tanár 2025-ben megjelent könyve a Covid 19 járvány idején végzett kutatás, a járvány társadalmi hatásainak vizsgálata, annak bemutatása és annak elemzése.
A címben feltett kérdés kettős: mivel a járvánnyal kapcsolatos korlátozó intézkedések sokakat több-kevesebb időre elszakítottak a számukra fontos emberektől (mint például családtagok, barátok, munkatársak), az emberek adott esetben nem tudtak intézményes támogatást sem igénybe venni (egészségügyi szolgáltatások, gyermekfelügyelet stb.), és emellett sok egyéb veszteséget is megtapasztalhattak (munkahely elvesztése, anyagi helyzet romlása, a szabadidő eltöltésének, a térhasználatnak a korlátozása, szeretteik vagy közelebbi és távolabbi ismerőseik betegsége, elvesztése) – kérdés, hogyan hatott mindez a kapcsolatokra, válságba sodorta-e őket. Az emberek közti kapcsolatok korlátozása, megszakítása/megszakadása, a társas elszigetelődés önmagában is negatív hatású, ráadásul ezt most egy krízishelyzetben, eddig ismeretlen és hosszan elhúzódó stresszhelyzetben kellett megélniük. Kiket érintett ez? És milyen típusú kapcsolatokat?
“Mindenki megborult egy kicsit, mindenkiben zavart okozott ez a helyzet, illetve az is, hogy nem múlik, folyamatosan itt van, lebeg felettünk. Eleinte az emberek el sem akarták hinni a környezetemben, mindenki arról beszélt, hogy két hétre bezárunk és vége lesz. Sokaknak ez még mindig egy téboly, van, akinek azért, mert mi lesz még, van akinek pedig azért, mert mit kell egy betegségen ennyit nyűglődni. Vannak, akik nagyon betartják a szabályokat, és ezt várják másoktól is, vannak, akiknek már nagyon elegük van az egészből, hagyják őket békén, most már élni szeretnének. Van, aki azt gondolja, visszatérünk majd a régi kerékvágásba, és elfelejtjük az egészet. Sokféleképpen gondolkodnak az emberek, és ez a viselkedésükben is megjelenik.” 192. oldal
Mi az, amit megtudtunk? A COVID-19 járvány globális kapcsolati tesztként működőtt, a “bajban ismerszik meg a jóbarát” mondás igazsága más kapcsolattípusokra is kiterjeszthető.
Az adatfelvétel kérdőívek és interjúk alapján a járvány ideje alatt, több alkalommal, a különböző hullámok idején történt.
Járvány kapcsolatokra gyakorolt hatását vizsgálták, többen jól szerepeltek, nem ártott meg nekik, sőt akár még meg is erősítette őket az összezártság, félelem, bizonytalanság, a támogatásra való gyakorta fokozott igény, míg más kapcsolatokat meggyengített, sokszor meg is szakított, újak kialakítására pedig korlátozottabb lehetőségei voltak az embereknek.
A járványügyi kapcsolattartást korlátozó intézkedések hatására a legszűkebb kapcsolati körben, a legszorosabb kapcsolatokban is kimutatható a kapcsolattartási alkalmak és lehetőségek csökkenése. A társas kapcsolatok léte, működése, jellemzői a társas támogatás vizsgálatával lehetséges. A világjárvány generálta krízis mindenkit érintett, a vizsgálat szerint a munkaerőpiaci változások, anyagi helyzet, egészségügyi állapot romlása a lakosság harmadát érintette negatívan. Intézményi támogatás korlátozott volt (egészégügyi, oktatási intézmények), pénzbeli segítséget a lakosság töredéke kapott az államtól vagy önkormányzattól, elsősorban munkahelyek védelme, hitel-és adófizetések felfüggesztése volt jellemző.
Kimagasló volt a család támogató funkciója, barátok pedig főként az érzelmi támogatásban játszottak szerepet. A természetbeni támogatás nyújtásában a szomszédoknak is nagy szerep jut. A pandémia még jobban rávilágította a figyelmet az egyre inkább digitalizálódó világban amúgy releváns kérdésre, mennyiben szükséges a hús-vér kapcsolat. A kapcsolattartás a fontos személyekkel legnagyobbrészt személyesen történt. A családi kapcsolatok minőségében az emberek nagyobb része nem vett észre változást, de a változást érzékelők többsége, a teljes minta harmada inkább romlást, negyede inkább javulást érzékelt. Azok, akiket anyagi, munkaerőpiaci vagy egészégügyi szempontból jól vagy akár csak semlegesen érintett a járvány, nagyobb eséllyel számolnak be családi kapcsolataik javulásáról, és kisebb eséllyel azok rosszabbodásáról. Az interjús adatokból kitűnik, hogy az akár csak nagyon ritkán, éves szinten megtartott személyes összejövetelek (karácsony, húsvét, családi találkozó, stb. Is mekkora jelentőséggel bírnak. Az ezeken való részvétel az egyes konkrét kapcsolatokra gyakorolt pozitív hatásukon túl növeli az önértékelést is.
Külön figyelmet érdemelnek a fiatalok, akik leginkább érintettek a testi és lelki egészég szempontjából kiemelten is rizikót jelentő magány jelenségében. A bezártság, kapcsolatok korlátozása őket érintette a legnegatívabban a vizsgált korcsoportok között. Ennek oka lehet az is, hogy noha több fiatal az interjús kutatásban is pozitívan festette le családi kapcsolatai alakulását, ők azért alapvetően a családjuktól való leválás fázisában, a többiekhez, főként a kortársaikhoz való kapcsolódás csúcsidőszakában vannak. A magyar fiatalok covid-19 járvánnyal kapcsolatos megéléseivel külön kutatás is foglalkozik, melyben a kutatók egyetértenek a covid fiatalok életére gyakorolt, erősen negatív hatásával. Két területen hosszú távú hatások rögzíthetőek: oktatási rendszer zavaraiból eredő következmények, a mások a mentális egészség súlyos sérülése.
A járvány másik rizikócsoportja az idősek, betegség, halálozás, magány, társas támogatásban való hozzáférést egy különösen kitett helyzetben nagyon megnehezítette. A felmérés is rávilágított arra, hogy az idősek nagy része, hetekig, vagy akár hónapig volt kénytelen nélkülözni a személyes találkozásokat.
Fontos megjegyezni, hogy a mentális állapotra vonatkozó magyar eredmények nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlenek voltak. A depresszió, szorongás, alvászavar, magányosság tekintetében a leginkább érintett negyedben helyezkedünk el az országok rangsorában, a problémák rosszabbodása különösen jellemezte a nőket, az alacsony iskolai végzettségűeket, az egyedül vagy fővárosban élőket, a krónikus betegeket, a járvány kitörése után otthon maradókat, és a koronavírus-fertőzésben érintetteket is.
Az iskolák bezárása, home office, munkahelyek kényszerű szüneteltetése, elvesztése, a kapcsolatokat - egyéni élethelyzettől függően - jobban károsította. Úgy tűnik, hogy a lazább kapcsolatok, találkozási alkalmak szenvedték meg a hosszantartó korlátozásokat. A lazább kapcsolatok számának csökkenése nagy eséllyel a kapcsolatok sokféleségét is visszaveti, korlátozza, másrészt a találkozások számától függetlenül a személyes jóllétre is negatív hatással van, a társadalmi mobilitásnak, szolidaritásnak sem kedvez. Gondoljunk itt a fodrásznál, kozmetikusnál, boltban, játszótéren, kávézőban akár távolabbi ismerősökkel, akár idegenekkel történő találkozásokra. Ha csak nagyon rövid időre keveredünk valamiféle viszonyba, jelentős erőforrásokat áramoltatnak, fontos funkciókat töltenek be.
Negatív következmények továbbá a kapcsolatvesztés, személyesség visszaszorulása, eleve hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportokra gyakorolt fokozott negatív hatások. Pozitív hatások viszont a kapcsolataink fontosságának megélése, személyesség előterébe helyezése, változatos új technológiai lehetőségek használata, szélesebb körben való elterjedése.
A kutatás a járvány személyközi kapcsolati hálózatokra, legfőképpen közeli kapcsolatokra gyakorolt hatásainak, a járvány szubjektív megélésének vizsgálata. A felmérés a járvány idején készült, a bemutatott hatások mennyire tartósak, milyen irányban folytatódnak, csak további vizsgálatok alapján lehet választ adni.
“A kapcsolatokat sok esetben szorosabbá tette vagy megszüntette. Vagy nagyon próbára tette.. Közömbös megoldás nem nagyon volt. Olyat nem ismerek, aki ugyonott volt a járvány előtt, mint most.” 238. oldal
(Albert Fruzsina, Gondolat Kiadó, 2025)